Hangyák és növények: egy magterjesztési mutualizmus
Meglepően sok ismert növényfaj (p.l. hóvirág: Galantus nivalis, keltikék: Corydalis sp., ibolyák: Viola sp., erdélyi csillagvirág: Scilla kladnii és vérehulló fecskefű: Chelidonium majus) magvai rendelkeznek elaioszómákkal. Ezek olyan magas olaj- és fehérjetartalmú függelékek, amelyek a hangyák számára értékes tápanyagokat tartalmaznak.
A magvak érése a lombfakadás környékén jellemző, amikor a kiéhezett hangyakolóniák az áttelelés után elkezdik nevelni a lárvákat és így nagy a tápanyagigényük. A hangyák az ilyen magvakat a fészkükhöz szállítják és az elaioszóma elfogyasztása után a „szemétdombjukra” cipelik, ha tudják: vannak gömbölyű magvú növények, amelyek magvain a hangyák számára az elaioszóma az egyedüli fogás.
Ez a stratégia lehetővé teszi a növények számára, hogy a hangyák mozgáskörzetén belül (pár négyzetméter) olyan élőhelyfoltokra kerüljenek, amelyet a hangyák a fészküknél „felástak” és/vagy a szemétdombnál „megtrágyáztak”.
Ismertek növényfajok, amelyek egy adott hangyafajjal/fajcsoporttal szállíttatják magukat és valószínű ez az általános stratégia, de ez a kérdés további vizsgálatokat igényel.A téma elsősorban angol nyelvű irodalmazást jelentene az európai elaioszómás növényfajok és hangyák kapcsolatáról, de lehetőség van terepi és laboratóriumi (viselkedésökológiai és gázkromatográfiás) vizsgálatokra is. A téma társtémavezetője dr. Lengyel Szabolcs