A kurzus a populáris médiakultúra történetével és főbb elméleti megközelítéseivel foglalkozik. A félév elején áttekintjük a legfontosabb médiaelméleti-médiakutatói paradigmákat, majd a felvázolt elméleti-módszertani mátrixban elhelyezzük a populáris médiakultúra kutásának hagyományát. A kurzus ezt követően történeti irányokban tájékozódik, a tabloid médiakultúra 19. század végi kialakulását különböző társadalom-, gazdaság-, művelődés- és nyilvánosságtörténeti folyamatokkal összefüggésben tárgyalja. A kurzus egyik fő állítása szerint a tabloid médiakultúra meggyökeresedése a 20. század elején számos nyugati régióban a hatalmi elit pánikszerű reakcióját váltotta ki, ez a reakció pedig az elkövetkezendő évtizedekben a nyilvánosságviszonyok erőteljesebb kontrolljához, szabályozásához vezetett. Különböző történeti folyamatok eredményeképpen ez a szabályozottság a 20. század utolsó harmadában kezdett lazulni, ennek leglátványosabb következménye (és egyben szimptómája) a kereskedelmi neotelevíziózás nyugati intézményesülése volt. A kurzus a neotelevíziós gyakorlatok magyarországi alakulástörténetét is vázolni kívánja, továbbá az ezredforduló után megerősödő neotelevíziós kultúra média- és kultúratudományos interpretációjának főbb irányvonalait is áttekinti. A félév végén a digitalizáció és a médiakonvergencia populáris kultúrára gyakorolt hatásaival foglalkozunk. Mivel a kortárs médiakutatás szerint a korvergens médiatér legsikeresebb produkciói ma (kis túlzással) nem nélkülözhetik a „humorosság” jellemzőjét, a félév elején a hallgatók a legfontosabb humorelméleti megközelítésekkel is megismerkedhetnek.